Tegnap jó nagyot sétáltunk a szép időben, gyerek persze az utolsó fél órát végigüvöltötte, nem bír sokáig egyhelyben ülni. Séta után itthon viszont nem hagytam már aludni. Eredménye meglett, aludt szépen este 8-tól reggle fél 8-ig. Hurrá. Végre alhattunk mi is.
8:15 | blogblogom |
A comment egyszerűen nem megy. Bent van minden kód, egyszer már látszott is, csak az ékezetekkel volt gond, de most semmi. :(
14:09 | blogblogom |
Tegnap végül fél 6-kor ébredt a Lány. Uzsi, aztán irány mászkálni, hogy azért elfáradjon estére. Fektetésig minden szépen ment, nyugodt volt, kipihent, fürdésnél már kicsit álmos, ahogy szokott. Vacsi után apa vitte lefektetni, úgy is tűnt, hogy szépen el is alszik ahogy szokott. Fél óra múlva azonban sírás. Apa bemegy, gyerek dumál, röhögcsél, eszében sincs aludni. Fél óra után apa megunta a folyamatos fektetés felállás dolgot, mentem én. Lefeküdtem a kiságy mellé a földre, a baba is így szépen lefeküdt, és nézett rám. Mikor már csukódott le a szeme, inkább mindig felpattant, felült, felállt, hogy ő nem akar aludni. Nem tudom mitől lehet ez. Eddig nem nagyon csinált ilyet. Az alvás mindig szépen ment.
9:13 | blogblogom |
Érdekes lett a délután. Tortát akartam sütni míg a baba alszik. Két óra, gondoltam menni fog. Elalvás utána fél órával elkezdtek fúrni. Felriadás, két órás sírás. Alíg lehetett megnyugtatni. most meg alszik már 2 órája, dél óta nem evett. Tortához már tészta massza kész volt, elkezdtem szépen sütni a lapokat, mikor a baba felriadt. Így sütésnek annyi, sütő kikapcs. Dobhattam ki mindent. Gyerek mellett ne akarjak sütni, mert tuti akkor nem tud aludni, le sem lehet tenni. Séta is ugrott, mert mire felébred, meguzsonnázik, már sötétedik. Remélem a holnapi nap jobb lesz. Ja, hajnalban meg egy órát sírt, ilyet már több mint fél éve nem csinált. Nem tudom mi volt a baja, foga jöhet talán, de nem látszik semmi.
G egy hete nem írt. Mégsem gondolta komolyan, hogy ok, tartsuk a kapcsolatot? Vagy én várok túl sokat? Azt sem tudom mit csinál mostanában, lehet hogy nincs is internet közelben. Amúgy minden ok, párommal minden sokkal jobb azóta, hogy megírtam azt a levelet. Ha nem is lesz folytatása, legalább ennyi hasznom volt belőle, hogy kiírtam magamból, és másra is tudok gondolni. Inkább azért válaszoljon :) Úgy jobb. Szeretném ha barátok lennénk, még ha csak ilyen formában is. Más nehezen képzelhető el, férj nem díjazná ha tudna róla, még így sem hogy csak levél. Na én sem örülnék ha ő csinálna hasonlót.
16:54 | blogblogom |
16:46 | blogblogom |
Boldog vagyok. Furcsa boldogság ez, amolyan tiltott dolog. Olyan zenéket hallgatok, mint akkor. Jó érzés kicsit visszatérni a szabad életbe, még ha csak gondolatban is.
Azt hiszem sokat ülök itthon mostanában. Eddig meg voltam eléggé kötve, terhesség, pici baba, de most már a baba talán elég nagy ahhoz, hogy többet menjünk, esetleg messzebbre is. Csak most meg itt a hideg. Babát állandóan öltöztetni, fel le.. Meg ne fázzon, de ne is izzadjon. Olyan szép idő van kint, mi meg itt ülünk. Nem szeretem a hideget. A kis babakocsi sok ruhával kicsi, nem kényelmes, a nagy babakocsi meg nehezen kezelhető, azzal nem tudok buszra szállni, boltba menni. Itt a környéken meg nincs sok minden. Még tél sincs igazán, de már a tavaszt várom.
10:16 | blogblogom |
Tegnap este míg férj zuhanyozott, gyorsan megnéztem a leveleimet, és igen!! Válaszolt G. Boldog vagyok, most is mosolygok.
8:21 | blogblogom |
Gyerek nyűgös, hőemelkedése van, orra is folyik picit. Remélem nem lesz rosszabb. Foga is jön, lehe hogy amiatt van az egész. Kivagyok. Álmos, de alig akar elaludni. Nehéz már, nem bírom cipelni fel alá ha éppen arra támad kedve. Hétvégén utaznánk, remélem nem lesz beteg.
G nem válaszolt. Lehet hogy nem is használja már azt a címét amire írtam. Ma mondjuk nem olyan rossz a helyzet, lefoglal a lányom. Ő azért még nála is fontosabb. Miatta nem akarok semmit G-től. Pedig milyen jó lenne néha egy másik életet élni. Persze G-vel. Utazgatni, szabadnak lenni. Jó része volt az életemnek mikor Vele voltam. Sokat veszekedtünk, de nem nagy veszekedések, csak túl egyformák voltunk, és nem volt meg egymás kiegészítése mint a férjemmel. Elrontottam vajon az életem? Hogy akkor hagytam magam elcsábítani, és nem maradtam mellette. Soha nem tudom már meg :( Tegnap megtaláltam két levelét. Nagyon szomorú lettem. Akkor írta, amikor már tudta hogy van más. Sajnos nem tőlem tudta meg. Megelőztek. Ez rossz volt. Olyan rossz volt olvasni hogy mennyire szeret és nem akart elveszíteni. Csak az a baj, hogy ezt nekem soha nem mondta. Éreztem, de mindig azt mondta hogy hülyeség. Túl korán találkoztunk volna? Fiatal volt még. Egyidősek vagyunk amúgy, pár nap van csak köztünk. A megismerkedésünk is érdekes volt. Egy internetes társkeresőben voltam regisztrálva és ott kaptam tőle levelet, chateltünk. Viszonylag hamar rájöttünk, hogy hiszen mi ismerjük egymást. Furcsa volt utána élőben is találkozni, boldog voltam, őt akartam férjemnek már akkor. Nem jött össze. Ilyen szempontból nagyon más mint én. Azóta persze biztos változott, felnőtt. Hiányzik.
12:03 | blogblogom |
Írtam ma G-nek e-mailt. Évek teltek el már mióta nem láttam. Véget ért akkor egy kapcsolat, ami nagyon fontos volt a számomra. Miattam lett vége, találkoztam akkor valakivel, akiről éreztem, hogy fontos része lesz az életemnek. Ő lett a férjem. Viszont G.-re azóta is nagyon sokat gondolok, szinte minden nap. Most pár napja pedig állandósult ez az állapot. Nem tudom mi zajlik most bennem, nem akarom felrúgni az házasságom, a gyereknek sem akarok csonka családot, hadd nőjön fel szerető, boldog családban. De valami mégis van, mert lassan 5 év telt ez azóta és nem tudom elfelejteni. Amíg együtt voltunk, kb egy évig, soha nem voltam biztos benne hogy szeret, hogy engem akar. Folyamatosan bizonygatta hogy nem szeret, nem akar semmit, meg egy másik lányról beszélt sokat. Akivel nem tudom azóta sem milyen kapcsolata volt.
Nagyon szerettem. Ha lehet két embert szeretni szerelemel, akkor még most is szeretem, de nem tudom pontosan mi ez az érzés ami bennem van. Kíváncsi vagyok válaszol-e, jó lenne vele beszélgetni, tisztázni sokmindent, hátha könnyebben le tudom zárni magamban. Persze lehet hogy most rontottam el, hogy tudja hogy sokat gondolok rá, én meg elvesztem a fejem
Azt hiszem túl sokat vagyok egyedül. Férjem sokat dolgozik, én itthon a gyerekkel, csoda hogy elkalandoznak a gondolataim? Pedig nagyon ellene vagyok az ilyeneknek, a megcsalásnak, mégcsak gondoltaban is. Mondjuk nem megcsalásról van itt szó, csak lelki téren megy a dolog. Lehet hogy ez rosszabb is mint a testi megcsalás. Tiszta hülye vagyok, már rég el kellett volna felejtenem.
15:00 | blogblogom |
Nyitottam, hogy nekem is legyen. Olvasgatok blogokat, tetszenek, kirpóbálom tudok-e én is ilyet.13:19 | blogblogom |