Blogom
2006. november 20., hétfő
Már egy éve hogy nem írtam ide semmit.
A baj csak az, hogy azóta sem telik el nap, hogy ne gondolnék G-re. Azóta egyszer írt, de a válaszom után semmi. Pedig úgy szeretnék tudni róla. Azt sem tudom hol dolgozik, van-e valakije. Úgy látszik ő nem akar tudni rólam, bár ő többet találkozik a közös barátainkkal, biztos többet tud rólam mint én róla. Én annyit tudok, amennyit megírt még tavaly.
Pár napja találtam egy hozzászólását egy fórumon. Elsírtam magam.
Hogy lehet kitörölni egy exet a fejemből?? Volt komolyabbnak tűnő exem is, az első, de ő teljesen más. Vele nemrég találkoztam és teljesen normálisan beszélgettünk, mint két régi barát. Ezt G-vel miért nem lehet? Na jó vele nem biztos hogy szívesen találkoznék, akkor lehet hogy végképp elvesznék. Vagy jól kiábrándítana, de ez még eddig nem sikerült, pedig voltak próbálkozásai. Már 5 és fél éve hogy szakítottunk, azóta vagyok a férjemmel. Aztóta is minden nap gondolok rá. Normális ez??
13:24 | blogblogom |
2005. november 18., péntek
Lehet hogy nekem nem is G hiányzik, csak egyszerűen a régi életem??? ... Mikor a férjemet megismertem, elég kusza volt az minden. Az előtte levő egy másfél év telt G-vel. Egy nagyon szabad és jó része volt ez az életemnek. Nem voltunk együtt, de mégis. Szabadnak, szerelmesnek és egyben reménytelennek is éreztem őt is magamat is. Amíg vele voltam, többet kirándultam, utaztam mint addig bárkivel. Ez jó volt. Most viszont.. hmm. alig valamit. Nyáron egy hét, ezzel letudva. Annyira hiányzik a természet, az erdő, a fák, a táj. Olyan jó lenne megint éjszaka kirándulni, egész nap az erdőben lenni, nagy csapattal kirándulni, elfáradni, csúcsra mászni. De gyerek, férj nélkül, úgy mint rég. Nem lehetek mindig "gyerek" sajnos. Akkor még valamennyire az voltam, de mégsem, mert már nem voltam "megkötve". Kicsit kuszák a gondolataim. Írnék sokmindent, de olyan összefüggéstelen az egész.
16:01 | blogblogom |
Jó rég nem írtam, próbáltam nem netezni túl sokat, sikerült kicsit leszoknom róla, hogy állandóan a leveleket nézzem. Azóta sem írt G, ez van. Gyorsan vége lett, pedig el sem kezdődött igazán. Sajnálom. Írni sem tudok így sok mindent, próbálok nem gondolni rá. Na nem mintha sikerülne. Mindig azt várom mikor sétálunk a babával, hogy hátha meglátom valahol. Pedig az sem tudom hol lakik most, mert új lakást vettek. Amúgyis nemsokára elhagyja az országot, külföldön fog dolgozni, remélem sikerült neki, annyira szerette volna. Hiányzik. Ezt az egész G vel való kapcsolatomat már 4 éve elszúrtam, amikor hagytam magam teljesen elszakadni tőle. Férj nem igazán örült neki mikor jelenkezetett, nekem nem volt szívem leállítani, így közbelépett, azóta most beszéltünk először. Úgy örültem neki hogy válaszolt, most meg csalódott vagyok, hogy már ennyire nem érdeklem. Vagy az volt a baj, hogy csak nagyon általános dolgokat írtunk, és nem mertem jobban személyeskedni. Nem tudom hogy fogadta volna ha azt írom hogy találkozzunk legalább egyszer egy picit. Azt sem tudom mennyire tudtam volna visszafogni magam, hogy még egy puszit se adjak neki. Többet úgysem lehet, mert babát nem tudom hova vinni, így ezen nem is kellett izgulni. Ilyen hülyeségeken jár az agyam, miközben magasról le.... engem. Legalábbis ebből hogy már lassan egy hónapja nem válaszolt, igencsak ez derül ki sajnos. Mert azt tudom hogy nem azért nem ír mert nincs gép előtt, mert máshova írt, azt láttam. Nem hiszem hogy van értelme ennek a blognak így már. Nem sok. Azért még megtartom.
13:50 | blogblogom |
2005. november 9., szerda
Úgy látszik unalmas vagyok. Senki nem olvas. Nem is írok mondjuk semmi érdekeset, nem történik velem semmi. Nem is azért kezdtem el hogy most hú de sokan fognak olvasni, csak úgy magamnak. Aztán egyszercsak jöttek látogatók, valaki még kedvencekbe is tett. Most meg semmi. Ez van, maradok magányomban. G sem foglalkozik velem.. :( Vagy csak én vagyok ilyen nagyon türelmetlen?
Alkotós időszakomban vagyok, vagyis csak olyan alkothatnékom van, valami maradandót, szépet akarok csinálni. Tegnap csináltam is 3 ablakmatricát a lány ablakára. Most csináltam ilyet először, de egész jó lett. Karácsonyra majd csinálok a nappalira meg a konyhára is. Olyan jókat lehet festeni, de hova rakjam? Férj nem igazán szereti ha össze van ragasztgatva az ablak, meg nem is szép ha sok van. De akkor hova tegyem? Vagy ne csináljak, de itt van 4 flakon festék.
Babának kibújt a fogacskája, nagyon nyűgi volt az elmúlt pár napban, fájhatott szegénykémnek, pedig kenegettem neki, de nem sokat ért.
9:47 | blogblogom |
2005. november 7., hétfő
Azért rossz érzés ha nem válaszolnak egy levélre. Unalmas vagyok már G-nek, vagy egyszerűen nem érdeklem már barátként sem. Annyira sajnálom, úgy örültem az első levélnek, most meg, a második óta már két hét telt el. Rossz kedvem van, baba is csak kiabál, nyűgös. Szétmegy a fejem. Jöhetne már apa, hogy elszórakoztassa kicsit a lányt.
17:38 | blogblogom |
Végre hozzá is lehet szólni! Csak sikerült :)
G-vel való levelezés úgy érzem kudarcba fulladt. Most már nem is érdekel annyira. Tudom hogy neki már nem fontos az egész, ami érthető is teljesen. Így hogy nincs viszonzás, bennem is teljesen elmúlt minden, de így kellett lennie. Így van ez jól, csak olyan rossz érzés. Kicsit azért több érdeklődést vártam, nem kéthetente egy levelet. Akkor inkább írja hogy inkább nem, inkább hagyjuk az egészet. Ezt viszont nem szeretem, hogy egyszerűen csak nem válaszol. Lehet mondjuk hogy ennyire nincs gépközelben, de nem ilyennek ismerem. Na mindegy. Legalább nincs miért visszafogni magam, hogy jó kislány legyek :)
10:23 | blogblogom |
2005. november 2., szerda
Tud valaki segíteni, miért nem látszik a comment-ező?15:32 | blogblogom |
Nem is írtam hogy múlt héten válaszolt G. Teljesen baráti levél volt. Jó volt olvasni. Mindig is szerettem olvasni a leveleit. Tetszik a stílusa, ahogy ír. Sokfelé járt mióta nem beszéltünk. Azt hiszem én már nem tudnék annyit utazni mint Ő, főleg nem úgy. Azt hiszem elkényelmesedtem. Más amikor már családja van az embernek és a férje nem olyan utazgatós. Azt hiszem ezt adtam fel azért hogy nyugodt és biztos család legyen körülöttem. Mondjuk már soha nem fogom megtudni G-vel milyen lett volna, biztos vele is lett volna ilyen biztonságérzetem, de akkoriban még nem úgy tűnt.
Tortát megsütöttem mégegyszer tegnap. Fini lett :)
15:31 | blogblogom |
2005. október 28., péntek
Tegnap jó nagyot sétáltunk a szép időben, gyerek persze az utolsó fél órát végigüvöltötte, nem bír sokáig egyhelyben ülni. Séta után itthon viszont nem hagytam már aludni. Eredménye meglett, aludt szépen este 8-tól reggle fél 8-ig. Hurrá. Végre alhattunk mi is.
8:15 | blogblogom |
2005. október 26., szerda
A comment egyszerűen nem megy. Bent van minden kód, egyszer már látszott is, csak az ékezetekkel volt gond, de most semmi. :(
14:09 | blogblogom |
Tegnap végül fél 6-kor ébredt a Lány. Uzsi, aztán irány mászkálni, hogy azért elfáradjon estére. Fektetésig minden szépen ment, nyugodt volt, kipihent, fürdésnél már kicsit álmos, ahogy szokott. Vacsi után apa vitte lefektetni, úgy is tűnt, hogy szépen el is alszik ahogy szokott. Fél óra múlva azonban sírás. Apa bemegy, gyerek dumál, röhögcsél, eszében sincs aludni. Fél óra után apa megunta a folyamatos fektetés felállás dolgot, mentem én. Lefeküdtem a kiságy mellé a földre, a baba is így szépen lefeküdt, és nézett rám. Mikor már csukódott le a szeme, inkább mindig felpattant, felült, felállt, hogy ő nem akar aludni. Nem tudom mitől lehet ez. Eddig nem nagyon csinált ilyet. Az alvás mindig szépen ment.
9:13 | blogblogom |
2005. október 25., kedd
Érdekes lett a délután. Tortát akartam sütni míg a baba alszik. Két óra, gondoltam menni fog. Elalvás utána fél órával elkezdtek fúrni. Felriadás, két órás sírás. Alíg lehetett megnyugtatni. most meg alszik már 2 órája, dél óta nem evett. Tortához már tészta massza kész volt, elkezdtem szépen sütni a lapokat, mikor a baba felriadt. Így sütésnek annyi, sütő kikapcs. Dobhattam ki mindent. Gyerek mellett ne akarjak sütni, mert tuti akkor nem tud aludni, le sem lehet tenni. Séta is ugrott, mert mire felébred, meguzsonnázik, már sötétedik. Remélem a holnapi nap jobb lesz. Ja, hajnalban meg egy órát sírt, ilyet már több mint fél éve nem csinált. Nem tudom mi volt a baja, foga jöhet talán, de nem látszik semmi.
G egy hete nem írt. Mégsem gondolta komolyan, hogy ok, tartsuk a kapcsolatot? Vagy én várok túl sokat? Azt sem tudom mit csinál mostanában, lehet hogy nincs is internet közelben. Amúgy minden ok, párommal minden sokkal jobb azóta, hogy megírtam azt a levelet. Ha nem is lesz folytatása, legalább ennyi hasznom volt belőle, hogy kiírtam magamból, és másra is tudok gondolni. Inkább azért válaszoljon :) Úgy jobb. Szeretném ha barátok lennénk, még ha csak ilyen formában is. Más nehezen képzelhető el, férj nem díjazná ha tudna róla, még így sem hogy csak levél. Na én sem örülnék ha ő csinálna hasonlót.
16:54 | blogblogom |
2005. október 19., szerda
Megjöttünk sétából. Hideg van. Át kell szoknunk valami korábbi sétához, hátha picit melegebb lenne.16:46 | blogblogom |
Boldog vagyok. Furcsa boldogság ez, amolyan tiltott dolog. Olyan zenéket hallgatok, mint akkor. Jó érzés kicsit visszatérni a szabad életbe, még ha csak gondolatban is.
Azt hiszem sokat ülök itthon mostanában. Eddig meg voltam eléggé kötve, terhesség, pici baba, de most már a baba talán elég nagy ahhoz, hogy többet menjünk, esetleg messzebbre is. Csak most meg itt a hideg. Babát állandóan öltöztetni, fel le.. Meg ne fázzon, de ne is izzadjon. Olyan szép idő van kint, mi meg itt ülünk. Nem szeretem a hideget. A kis babakocsi sok ruhával kicsi, nem kényelmes, a nagy babakocsi meg nehezen kezelhető, azzal nem tudok buszra szállni, boltba menni. Itt a környéken meg nincs sok minden. Még tél sincs igazán, de már a tavaszt várom.
10:16 | blogblogom |
Tegnap este míg férj zuhanyozott, gyorsan megnéztem a leveleimet, és igen!! Válaszolt G. Boldog vagyok, most is mosolygok.
8:21 | blogblogom |
2005. október 18., kedd
Gyerek nyűgös, hőemelkedése van, orra is folyik picit. Remélem nem lesz rosszabb. Foga is jön, lehe hogy amiatt van az egész. Kivagyok. Álmos, de alig akar elaludni. Nehéz már, nem bírom cipelni fel alá ha éppen arra támad kedve. Hétvégén utaznánk, remélem nem lesz beteg.
G nem válaszolt. Lehet hogy nem is használja már azt a címét amire írtam. Ma mondjuk nem olyan rossz a helyzet, lefoglal a lányom. Ő azért még nála is fontosabb. Miatta nem akarok semmit G-től. Pedig milyen jó lenne néha egy másik életet élni. Persze G-vel. Utazgatni, szabadnak lenni. Jó része volt az életemnek mikor Vele voltam. Sokat veszekedtünk, de nem nagy veszekedések, csak túl egyformák voltunk, és nem volt meg egymás kiegészítése mint a férjemmel. Elrontottam vajon az életem? Hogy akkor hagytam magam elcsábítani, és nem maradtam mellette. Soha nem tudom már meg :( Tegnap megtaláltam két levelét. Nagyon szomorú lettem. Akkor írta, amikor már tudta hogy van más. Sajnos nem tőlem tudta meg. Megelőztek. Ez rossz volt. Olyan rossz volt olvasni hogy mennyire szeret és nem akart elveszíteni. Csak az a baj, hogy ezt nekem soha nem mondta. Éreztem, de mindig azt mondta hogy hülyeség. Túl korán találkoztunk volna? Fiatal volt még. Egyidősek vagyunk amúgy, pár nap van csak köztünk. A megismerkedésünk is érdekes volt. Egy internetes társkeresőben voltam regisztrálva és ott kaptam tőle levelet, chateltünk. Viszonylag hamar rájöttünk, hogy hiszen mi ismerjük egymást. Furcsa volt utána élőben is találkozni, boldog voltam, őt akartam férjemnek már akkor. Nem jött össze. Ilyen szempontból nagyon más mint én. Azóta persze biztos változott, felnőtt. Hiányzik.
12:03 | blogblogom |
2005. október 17., hétfő
Írtam ma G-nek e-mailt. Évek teltek el már mióta nem láttam. Véget ért akkor egy kapcsolat, ami nagyon fontos volt a számomra. Miattam lett vége, találkoztam akkor valakivel, akiről éreztem, hogy fontos része lesz az életemnek. Ő lett a férjem. Viszont G.-re azóta is nagyon sokat gondolok, szinte minden nap. Most pár napja pedig állandósult ez az állapot. Nem tudom mi zajlik most bennem, nem akarom felrúgni az házasságom, a gyereknek sem akarok csonka családot, hadd nőjön fel szerető, boldog családban. De valami mégis van, mert lassan 5 év telt ez azóta és nem tudom elfelejteni. Amíg együtt voltunk, kb egy évig, soha nem voltam biztos benne hogy szeret, hogy engem akar. Folyamatosan bizonygatta hogy nem szeret, nem akar semmit, meg egy másik lányról beszélt sokat. Akivel nem tudom azóta sem milyen kapcsolata volt.
Nagyon szerettem. Ha lehet két embert szeretni szerelemel, akkor még most is szeretem, de nem tudom pontosan mi ez az érzés ami bennem van. Kíváncsi vagyok válaszol-e, jó lenne vele beszélgetni, tisztázni sokmindent, hátha könnyebben le tudom zárni magamban. Persze lehet hogy most rontottam el, hogy tudja hogy sokat gondolok rá, én meg elvesztem a fejem
Azt hiszem túl sokat vagyok egyedül. Férjem sokat dolgozik, én itthon a gyerekkel, csoda hogy elkalandoznak a gondolataim? Pedig nagyon ellene vagyok az ilyeneknek, a megcsalásnak, mégcsak gondoltaban is. Mondjuk nem megcsalásról van itt szó, csak lelki téren megy a dolog. Lehet hogy ez rosszabb is mint a testi megcsalás. Tiszta hülye vagyok, már rég el kellett volna felejtenem.
15:00 | blogblogom |
Nyitottam, hogy nekem is legyen. Olvasgatok blogokat, tetszenek, kirpóbálom tudok-e én is ilyet.13:19 | blogblogom |
